Mi a deviza?
A valutákról és devizákról
A nemzetközi elszámolások eszközei a valuták és devizák. A deviza francia eredetű pénzügyi szakszó. Jelentése: külföldi pénznemre szóló követelés vagy tartozás, arra kiállított csekk vagy utalvány. Nemzetközi elszámolásokra szolgáló fizetési eszköz.
A nemzetközi pénzforgalomban a költséges és kockázatos valutaküldés (valuta = külföldi pénznem, készpénz) helyett túlnyomórészt devizával történik a fizetés.
Összegkorlátozás és kiviteli igazolás nélkül vihető ki az országból, illetve hozható be az országba bármilyen fizetőeszköz. 2002. január 1-jétől a korábbi devizakorlátozások teljesen megszűntek. A devizával, valutával, forinttal kötött jogügyletekkel és cselekményekkel kapcsolatban a feleket sem bejelentési, sem átváltási, sem engedélykérési kötelezettség nem terheli. Devizával, valutával akkor lehet fizetni, ha a jogügyletben részt vevő felek ebben a kérdésben megállapodásra jutottak. Amennyiben a teljesítés pénznemét eltérően nem határozzák meg, a forintot kell törvényes fizetőeszköznek tekinteni. Az áruk árát az üzletben és a kirakatban változatlanul forintban kell feltüntetni, az ügyletkötés, számlakiállítás és a fizetés ettől függetlenül történhet más pénznemben is.
Kiegészítő pénzügyi szolgáltatásnak tekintendő a pénzváltási tevékenység üzletszerű végzése forintban, illetve devizában, amelyhez a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által kiadott engedélyre van szükség.
Pénzváltási tevékenység folytatására kizárólag a hitelintézetek, illetőleg hitelintézetek ügynökei kaphatnak engedélyt.
A valuták, devizák árfolyama a kereslet – kínálat összefüggésének megfelelően alakul. Azt, hogy vételi vagy eladási árfolyamról beszélünk-e, mindig a forgalmazó szemszögéből kell vizsgálni. Vételi árfolyam tehát az, amin tőlünk a valutát megveszik, és fordítva. Adott valuta eladási árfolyama mindig magasabb, mint a vételi, hiszen a bank vagy más forgalmazó ettől az ügylettől is profitot remél.
A forint árfolyamát valutakosár segítségével határozza meg a jegybank.
